A kedvenc együttesem a Tokio Hotel és gondolom mások is ábrándoztak már róla, hogy mi lenne, ha valóban egyszer találkozhatna vagy beszélhetne az együttessel.
Egy átlagos napon történt, hogy elutaztunk (a szüleim, a barátnőm,Petra, Petra szülei és persze én) Németországba. Egy hotelban szálltunk meg. 2 szobában laktunk mindenki a maga családjával. Amikor kimentünk a hotel elé láttunk 5 lányt akik TH-s pólóban voltak. Mivel rajtam is olyan póló volt, odamentek, köszöntek, beszélgettünk.A nevük Dia, Szandra, Kriszta, Evelin és Klaudia (Klau) volt.Jól összehaverkodtunk. A lányok elárulták, hogy tudják, melyik hotelban vannak a TH-s srácok. Megbeszéltük, hogy a koncert után késő este (mivel a szüleink nem engednének el) megszökünk és elmegyünk hozzájuk. A koncertig még 3 hét volt. Nagyon lassan vánszorgott az idő, talán pont azért, hogy minket idegesítsen. De egyszer csak el kellett jönnie a koncert idejének. Addig is, hogy ne unatkozzunk alapítottunk egy együttest. Rendes nevet nem sikerült neki adni, így hát elneveztük magunkat "Névnélkülieknek". Készítettünk egy videóklippet is, amit feltettünk az internetre. A TH előzenekara azonban most mondta le a fellépést, így keresni kellett valaki mást. Mondanom sem kell, hogy minket választottak. Nagyon örültünk, de még csak egy dalunk volt és sürgősen írnunk kellett még párat. Ígyhát neki is láttunk. Ilyenkor bezzeg csak úgy telik az idő, ha sietni kell valamivel. De most nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy felléphetünk a Tokio Hotel előtt. Már csak egy gond volt. Hogy mondjuk meg a szülőknek?















( ha tetszett és érdekelne a tovább a történet, akkor elmondom, hogy 1 hetente fogom írni a következő részt. bocs, hogy iyen sok időbe telik, de nem tudok minden nap írni 1-1 részt. de hogy ne keseredjünk el, lehet, hogy néha 1 hétnél előbb írom a következő részt! remélem az első rész tetszett.)