Tokio Hotel

Nagyon gyorsan telt el a hét. Éppen hogy csak csörgött az ébresztőórám, rögtön rohantam le az emeletről.
-Szia anyu - köszöntem, de nem jött válasz. - anyu hol vagy?
Körberohantam a házat egyi szobából a másikba, de nem volt otthon senki. De nem bánkódtam sokat. Nem is lett volna időm rá, mert rohantam Petrához. Gyorsan elkészültem és kiszáguldottam az utcára. Amint odaértem Petráék házához, becsengettem, de nem volt válasz. Petra ablaka mellett állt egy fa és az ága odahajlott az ablakhoz. Felmásztam rá és akkor láttam, hogy a szoba üres. Hazamentem és elhatároztam, hogy fel fogom hívni Petrát. Nem szólt bele senki, ezért letettem. Bekapcsoltam a TV-t, de nem akart megjelenni a kép, pedig a hangot hallottam. Kikapcsoltam a TV-t és telefonálni akartam a szerelőnek, de nem találtam sehol a mobilom. Odamentem a naptárhoz megnézni, hogy mi a program mára, mivel én egyedül nem tudnám megjegyezni, mindig a naptárba írok mindent. Akkor láttam meg. Aznap volt a szülinapom és én nem tudtam erről.
-Ilyen az én szerencsém. Most tölthetem egyedül a szülinapom. - mondtam.
És akkor vettem észre, hogy társaság hiányában magamban beszélgetek. Felmentem a szobámba a számítógépemhez és írtam egy e-mailt az egyik legjobb haveromhoz, Nórához. Azonban mikor el akartam küldeni, kikapcsolt a gép magától. Nem bírtam elhinni, hogy ma a szülinapomon minden ellenem fordult. Már csak a rádió maradt, amit igaz, elég ritkán hallgattam, de ha nincs más választásom, akkor még a rádió is jó. De gondolhattam volna, hogy az is elromlik ma. Ekkor eszembe jutott, hogy ott a bicikli is és elmehetek a közeli barkba. Viszont a bicikli kerekei le voltak eresztve. Nem akartam elhinni. Azt hittem, ez életem legrosszabb napja. Főleg mivel még csak 12 óra volt. Akkor jutott eszembe, hogy itt az ebéd ideje. Benéztem a hűtőbe és láttam, hogy teljesen üres és a bolt is bezárt már. Szóval ki kellett bírnom evés nélkül holnapig. Gondoltam alszom egyet, amíg az eltűnt ismerősiem elő nem kerülnek. Mire felébredtem már este 6 óra volt. Nem igazán értettem, hogy aludhattam ennyit, de nem is érdekelt. Lementem megnézni, hogy a szüleim itthon vannak e, de sehol senki. Bementem a nagyszobába, ahol pár perccel előbb még égett a villany. Amint beléptem nagyon meglepődtem.
- Meglepetés - kiáltotta mindenki a szobában.
Végignéztem a tömegen. Ott volt anyum, apum, Petra, Nóra és... a Tokio Hotel.
- De hogyan... - nyögtem, de csak ennyit bírtam mondani.
Petra magyarázni kezdte:
- Elrontottuk a TV-t, a számítógépet, a rádiót, leeresztettük a bicikli kerekét és kiürítettük a hűtőszekrényt.
- Ja és megkértük a Tokio Hotelt, hogy jöjjenek el a szülinpi bulidra. - fejezte be Nóra.
- Jézusom! - kiáltottam. - azt hittem meg is feledkeztetek a szülinapomról.
- Dehogy.- mondta anyum és beheozott egy óriási tortát. - ez a szülinaposé.
Nagyon jó buli volt és mikor az ajándékozásra került a sor egyszer csak a tömegből odajött Tom és egy ajándékcsomagot adott oda nekem. Kinyitottam és egy nyaklánc volt benne.
- Ez gyönyörű - mondtam és magöleltem, mire ő is átkarolt. Végül midenki átadta az ajándékokat és a buli végetért. Mindenki elment csak Tom maradt.
- Majd még találkozunk - súgta nekem. - szia!
Tom kiment az ajtón és én a meghatódottságtól a könnyeimmel küzködtem. Bementem a szobámba, de nem tudtam aludni. Ennek 2 oka is volt. Az egyik az, hogy már aludtam napközben, de a fő ok az volt, hogy Tom lebegett a szeme előtt, amint azt mondja: "Még találkozunk". Aztán úgy hajnali 3 óra körül mégis elaludtam. Ez volt életem legszebb napja.


















Most egy kicsit hülyén néz ki, hogy tegnap írtam, hogy nem írok mostanában, de lett egy kis szabadidőm. Azért remélem tetszett a történet. És nem fogok most sem sűrűn írni, mert örülök, hogy még ma volt egy kis időm. Bocsi!