Reggel arra ébredtem, hogy a nap belesütött a szemembe. Aztán ezsembe jutott a tegnap este. Lecsoszogtam a lépcsőn, be a konyhába, odavetettem anyumnak egy "sziát", leültem az asztalhoz és elkezdtem kanalazni a zabpelyhet. Mikor végeztem, felmentem a szobámba és ladobtam magam az ágyra. "Majd találkozunk! Majd találkozunk"- szólt egyre hangosabban Tom hangja a fejemben. Ekkor hallottam, ahogy anyum kinyitja az ajtót és beszól Petra hangja:
- Csókolom! Dancsi itthon van?
A választ nem is hallottam csak a lépcső nyikorgását, ahogy Petra jön fölfelé. Kinyílt a szobám ajtaja.
- Szia- köszönt.
- Sssszzzíaaaaaaaaaa...-mondtam még mindig Tomra gondolva.
- Mizujs?- kérdezte legjobb barátnőm, de ezt már nem hallottam meg.- Hahóóóó!- integetett Petra.
- Jaj, bocsi csak még nem ébredtem föl.- válaszoltam.
- Ja, oké. Akkor nem zavarok.- mondta és elment.
Elhatároztam, hogy kimegyek sétálni a friss levegőre, hátha akkor kimegy a fejemből az előző nap. Felöltöztem és minden köszönés nélkül elmentem. Már egészen elfelejtettem Tomot, mikor eszembe jutott, hogy nem mondtam meg anyumnak, hogy hová megyek. Előkerestem a táskámnból a mobilomat és tárcsázni kezdtem a számot. Nem is néztem magam elé. Csak azt vettem észre, hogy nem nekimentem valakinek. A második pillanatban már a földön feküdtem. Már épp üvölteni akartam, hogy "Hé, nem tudsz vigyázni?!", amikor felnéztem és megláttam. Ő volt az, Tom. Egyszerre csak egymásra néztünk és egy jó ideig csak bámultunk ki a fejünkből, amikor hirtelen felállt.
- Ööö... Bocsi- mondta, miközben segített felkelni a földről.
"Gyerünk! Mondj már valamit"- súgta egy hang a fejemben, de nem bírtam megszólalni.
















Na megnit volt egy kis időm írni :) Remélem tetszik ez a rész (is) és mostantól elmegyek a suliból és lesz időm írni. Többször mint eddig. Azért pontos időpontot még nem mondok, de majd legközelebb... XD