Tokio Hotel

Eljött a nagy nap! Már nagyon izgultunk. Még egy utolsó próba otthon a garázsban és indultunk. Szandra szólt hogy a slui miatt később jön, így ő nem volt velünk. Már meg is érkeztünk a koncert helyszínére, amikor Szandra hívott. Közölte, hogy nem nem biztos, hogy el tud jönni, mert nagyon sok dolga van még.
-Jaj, most mi lesz? - sipítozott anyu.
-Én se tudom.-feletem.
Nagyon megijedtünk. Talán le kéne mondanuk a koncertet? Nem. Még nem. Abban bíztunk, hogy Szandra időben megjön. Már csak 1 percünk volt. Nagyon félelmetes volt, hogy az első koncertünk lehet, hogy az utolsó lesz. Kitaláltuk, hogy odateszünk mellém is egy mikrofont és  Szandra helyett én leszek a vokalista, mert (állítólag) én is tudtam valamennyire énekelni. Felléptünk a színpadra. Alig kezdtük el sz első dalt, de a közönség máris őrjöngeni kezdett. Taspoltak, tnácoltak és velük együtt örültünk mi is. Eljátszottuk az utolsó számot. Lementünk a színpadról és jött a TH. De nem nézhettük a srácokat 1 percre sem, mert elénk jött egy magas férfi és beszélni akart velünk. Egy menedzser volt. Egy híres menedzser. Azt mondta, hogy ha akarjuk, ő nagy sztárokká tesz minket. Mi elfogadtuk az ajánlatot. Váge lett a koncertnek és mentünk haza aludni.
Eltelt 1-2 hónap. Már a slágerlisták élén volt. Sok pénzt is kerestünk és elhatároztuk, hogy építtetünk egy hotel szerű épületet, csak hogy itt a kezdő együttesek/ énekesek próbálhatnak olcsón, ha nincs hol próbálni. (bocs a szó ismétlésért)
A "szállodában" közel 200 (pontosan 198) "szoba" van, ahol a "vendégek" próbálhatnak. Pár nap múlva már naponta kb. 150 ember kért "szobát". Rájöttünk, hogy egyszerűbb, ha mi is ott próbálunk. Egyszer, amikor elmentem WC-re és mikor visszafele mentem a TH számait hallottam kiszűrődni az egyik szobából. Benéztem a kulcslyukon és tényleg a TH volt. Éppen a Durch den Monsun-t játszották és én nem bírtam ki, hogy bele ne énekeljek.
Mondani sem kell, hogy meghallották. Bill kiszólt:
-Ki van ott?
Elkezdtem futni. Bill utánam. Utólért. Azt kérdezte, ki vagyok, mire mondtam, hogy Daniella és ott próbálok az együttesemmel, de mikor kimentem, meghallottam őket. Ő erre behívott, hogy ha akarom hallgassam meg őket. Mondanom se kell, hogy nagyon jó volt.
Visszamentem a lányokhoz és elmeséltem nekik, hogy mi történt. A srácok megadták a telefonszámukat is. Mi pedig folytattuk a próbát.



Na remélem már izgultok a következő rész miatt! Ja és valaki említette, hogy nem tartom be azt, hogy hetente írom az új részt! Bocsi akkor pontosítok: TÖBBNYIRE hetente írom majd a részeket...  És bocs, hogy így most hirtelen bejelntem :)