Tokio Hotel

Fáradtan értünk haza a bringázás után. Késő volt már, amikor egyszer csak megszólalt a telefonom.
- Halló? - vettem fel, de közben furcsálltam, hogy ki lehet az, aki ilyen későn telefonál?
- Szia! Holnapra el tudsz jönni hozzám? Meg kéne tanulnod egy dalt...
Ekkor jöttem rá. A menedzserem az. Nem is tudtam mire vélni, de valahogy már nem érdekelt ez az egész éneklés dolog.
- Ehm... - köszörültem meg a torkom. - Igazából... Én már nem nagyon szeretnék énekelni... De nem is erről van szó, hanem nekem már nincs se türelmem, se energiám ezt folytatni, mert elég stresszes ez az életmód. Egy picit talán túlságosan is...
- Már te is? - kérdezte idegesen.
- Hogy hogy " én is " ? - kérdeztem meglepődve.
- Tudod... Nem akartam szólni, de kb. tíz perce telefonáltam Petrának, aki szintén azt mondta, mint te... - mondta zavartan.
- Értem. Hát akkor viszlát! - köszöntem el.
- Szia!
Nem hittem el. Egyszerűen nem tudtam megérteni, mért mondta le Petra az épp megvalósuló álmát, hisz nemrég azt mondta még, hogy a fél életét odaadná, ha híres énekes lehetne... " Fel kéne hívni! " - mondtam magamnak, de eszembe jutott, mennyi az idő. Ilyenkor ő már biztosan alszik. Hirtelen nagyon szomorúnak éreztem magam. Mintha Petra cserben hagyott volna. A lelkem mélyén azonban tudtam, én is le akartam mondani az égészet, de mégis csalódott voltam. Csak anyum hangja hallatán tértem vissza a " való világba " :
- Daniella!
- Tessék? - vágtam rá idegesen, mintha időre kéne válaszolnom.
- Lejönnél? Szeretnék veled beszélni... - ez a hang olyan volt, mint amikor anyum ideges, de nem értettem, miért.
- Ööö...  Persze! - feletem és leviharzottam a lépcsőn.
- Tudod... - kezdett bele. - Nem olyan régen megegyeztünk, hogy csak 1 hónapig leszünk itt. Már lassan iskola. Elég a nyaralásból. Haza kéne menni.
- Miiiiii? - kérdeztem, és közben reménykedtem benne, hogy nem jól hallok.
- Sajnálom. Tudom, hogy szeretsz itt lenni, de... És most, hogy lemondtad az éneklést... - felelte.
Én meg felrohantam a szobámba, hogy kisírjam magam és próbáljak valami jó okot találni arra, hogy miért maradjunk még. De csak egy jutott eszembe: Tom...


















Fuhh 2 nap alatt 2 rész :P Ez nem semmi! Ilyen még nem is volt! Na, ennyi munka után ajánlom, hogy tetsszen xD És köszi, hogy vetted a fáradtságot elolvasni xP